Tovább gyarapítva rendezvényes
tapasztalatom, jelentkeztem okt 13-ára egy jótékonysági zenei
fesztiválra, okt 14-ére pedig egy jótékonysági maraton futásra.
Ez utóbbiban természetesen nem résztvevőként, bár az utazásom
oda maratoni ideig tartott :)))) Mind két esemény Oxford-ban volt,
ami elvileg 25 percre van vonattal Reading-től.
Azért írtam, hogy elméletileg, mert
sajna a gyakorlat a második nap cserben hagyott. Íme röviden
utazásom kalváriája a stadionig. A maraton futás 9:30-kor
kezdődött, az önkénteseknek 8:30-ra kellett odaérnie. Én előre
jeleztem, hogy ha nem gond, akkor én később érkezem, mert az első
vonat vasárnap Reading-ből 9:12-kor érkezik meg csak Oxford-ba.
Amivel alapvetően nem is lett volna probléma, csak hogy ez a vonat
minden egyes bokornál megállt és csak 9:50-ra értem Oxford-ba.
Tény, jó nagy köd volt. Kinézve az ablakon semmit nem lehetett
látni. Olyan volt, mintha csak a vonat lett volna az egész világon.
:)))
Szóval 9:50, Oxford állomás. Még
érkezés előtt kinéztem két buszt. Az egyik persze, ami pont a
stadion előtt tett volna le az vasárnaponként nem jár. Tudtam én,
csak gondoltam, mivel a maratonra több mint 4000 fő jelenetkezett,
csak beállítanak már egy közvetlen járatot. Hát nem így lett.
A B terv a másik busz, térkép alapján nem tesz le messze a
stadiontól, és szuper mert 9:58-kor indul.
Emese buszra fel. Sofőrt kérdez:
“Jegyet szeretnék a Kassam Stadion-ig, de nem tudom hol kell
leszállni. Hanyadik megálló lesz?” Buszsofőr: “Huh, az egy
kicsit arrébb van, majd szólok!”. Ok akkor ennyiben is maradtunk.
Le is ültem hátra olvasni. Olyan 20 perc után kezdett gyanús
lenni, hogy már egy jó ideje megyünk. Nem kéne már ott lenni?!
Ekkor meghallottam, hogy a mögöttem ülő Nagymama és Unokája is
oda tartanak. Rögtön meg is szólítottam őket, hogy velük
tarthatnék-e, mert nem hogy nem tudom hol kell leszállni, de onnan
az utat sem tudom. Mint kiderült, pont jókor kérdeztem meg, mert a
következő megállónál kellett leszállni.
Innen Unoka mutatta az irányt, én meg
a Nagymamával loholtam utána. Közben megtudtam, hogy Skóciából
utaztak le előző nap (potom 8 óra az út) a futás miatt, meg hogy
az Unokának most kezdődik a tanév, így le is költöztették. Így
legyek nyugodt Unoka tudja az útat. Csak hogy az Unoka ilyen kertek
alatti utat tudott, vasúti sínen és gáton keresztül, hátsó
udvarok mellett. Már a nagymama is kezdett aggódni, hogy az Unoka
jó felé megy-e, amikor már 15 perce megállás nélkül
meneteltünk. Végül kilyukadtunk egy bazi nagy parkoló sarkában.
Na onnan még 10 perc és ott volt a stadion. Barátok között is
11-re értem oda. :))))
Visszafelé GPS-szel próbáltam
reprodukálni az utat. Meg is találtam a megállót, de amikor
felszálltam a buszra, az már teli volt futókkal, akik úgy tűnik
találtak egy közelebbi megoldást. Nem baj, a kaland az kaland.
:))))
Oxford amúgy igazi egyetemi város.
Mindenhol diákok és kastélyszerű épületek, amelyek az egyetem
épületei. Na igen, nem kicsit lehet jó a hangulata az itt
tanulásnak. Mivel jó idő volt, és most volt a tanévnyitó, így
egy csomó taláros diák jött velem szembe.
A jótékonysági zenei fesztivál is
jól sikerült. Az egyik feladatom volt a tombola árusítás. Persze
én is vettem egy jegyet, mert a fődíj egy két személyes mexikói
utazás volt. Azóta persze már az is kiderült, hogy nem én
nyertem. :))) A másik feladatom pedig az ajtónál a belépők
ellenőrzése. A két feladat párban és váltásban ment. A fél
10-es vonattal már jöttem is vissza. :))))
A képen látható, hogy minden oxford-i klubnak/diákkörnek/kollégiumnak saját itala van. :)))
