Legyünk pozitívak és kezdjük azzal, hogy nagy reményekkel vágtunk neki Southampton-nak. Már a héten is többször beszéltünk arról, hogy a hétvégén el kellene menni kirándulni, lehetőleg egy közeli tengerpartra. Két nagyobb város van Readingtől kb. 1-1,5 órára délre: Portsmouth and Southampton. Kicsit szétnéztünk a neten és végül úgy döntöttünk, hogy Southampton érdekesebbenek tűnik. :)))
Ez utóbbi kijelentés valóságtartalmát persze még nem tudjuk kétséget kizáróan ellenőrizni, mert még nem voltunk Portmouth-ba, de azért nem kell sokat erőlködnie majd, hogy érdekesebb legyen, mint Southampton. :)))
Kezdjük azzal, hogy nem volt se óváros része, se látványos városközpontja. Találtunk egy sétálóutcát, ahol épp karácsonyi vásár volt ugye és az egyetlen régi épületet jégpályával vették körbe. :)))
Kiegészítésként azért hozzáteszem, hogy a karácsonyi vásár egész jó volt, ahhoz képest, hogy Reading-ben egyáltalán nincs karácsonyi falu. Ebédként isteni finom csirkés tikkát etünk frissen sütött naan-ban (indiai lapos kenyérben).
Találtunk még elvétve pár középkori házat és várfalat, de úgy összességében nem találtuk meg a hely hangulatát. Vagy lehet mi kerestük rossz helyen, bár a gps és az utcán lévő térképek szerint is a városközpontban sétáltunk.
A tengeröblöt is megtaláltuk, ahol is állomásozott épp egy hatalmas hajó. Igen-igen azt tudtuk előre, hogy a nyílt tengert innen nem lehet látni.
Az öböl ezen része nem nagyon volt kiépítve. Volt egy park, de nem lehetett végigsétálni a part mellett. Végül arra jutottunk, hogy azért, mert ez mégis csak egy nemzetközi kikötőváros volt és van, ahol a hajók elsőbbséget élveznek, mint a sétányok. :)))
Végső állomásunk a Sea City, avagy mindent a Titanic-ról múzeum, amit ebben az évben nyitottak a Titanic katasztrófájának 100 éves évfordulóján.
Nekem tetszett a múzeum. Tényleg mindent összeszedtek, amit csak össze lehetett. Szerintem elég interaktív is volt. Pl.: ki lehetett próbálni, hogy kell leengedni a mentőcsónakot, hogy végig vízszintben maradjon, vagy hogy kell morze jelet küldeni, hogy kell szenet lapátolni, hogy ne robbanjon fel a kazán. A Titanic katasztrófáját bíróságon elemezték, amiről a fennmaradt hanganyagot is lejátszották, valamint túlélők meséltek, hogy hogyan élték át a katasztrófát.
Több helyen is olvastam, hogy milyen dolog egy katasztrófának ekkora jelentőséget tulajdonítani, hogy 100 év után is millió és egy szuvernír tárgy, múzeumok és rendezvények Anglia-szerte. Erre is megadta a választ a múzeum. Ez volt az a katasztrófa, ami akkora visszhangot kapott, hogy világszerte hatalmas fejlődést hozott a hajózási biztonság területén. Így elkerülték a későbbi katasztófákat.